» Történet

Zebegény nevére a kialakulására vonatkozó legrégebbi adatok a 13. századból maradtak fenn először. Monestorológiai adatok arra utalnak, hogy a zebegényi Malom-patak völgyében már 1251-ben bencés zárda állott.

Az Árpádok korában a pécs-baranyai egyházmegyében volt egy bencés kolostor, aminek a neve Szöbegény volt. Minden valószínűség szerint az esztergomi püspökség által odaadományozott területre innen - a Szöbegény nevű kolostorból - települtek a bencések.

Egy 1295. szeptember 26-án kelt peres irat a bencés kolostort "Monasterium de Zebeguennak" zebegényi monostornak nevezi. A XIV. századból találhatók még följegyzések arról,hogy Papy Miklós fia Lőrincz volt az apátság kegyura. E család a "magvaszakadtával" Zsigmond király 1396-ban a kegyúri jogot a Trentul testvérekre ruházta. 1483-ban a bencés monostor már elhagyott volt, amit ebben az állapotában Zsigmond pécsi püspök kérte el a pápától.

Zebegény további sorsáról kevés adatunk van. Érdekes feladat lenne a bencés kolostor tényleges helyének megkeresése, amelyhez némi iránymutatást ad a "Magyarországi Bencés Monostorok" könyvéből (Veszprém 1803.) kiollózott kivonat:

"Fuxhoffer, Damianus: Monasteriologia regni Hungariae, I., Veszprém, 1803., 227. p. fordítása

LXXI. A ZEBEGÉNYI BOLDOGSÁGOS SZŰZ MÁRIA APÁTSÁG

1. Többféleképp írják: szebegényi, szöbögényi és szöbögény-hegyi. Szent Márton fő monostorának¹ emlékeiből kiderül, hogy az esztergomi főegyházmegyében alapították, és 1251-ben már virágzott; hogy mikor hanyatlott le, semmiféle emlékből nem derül ki. Ha valaki a zebegényi apátság fennmaradását a mohácsi vészig szeretné kitolni, azt én készséggel megengedem, vagy inkább azért értek vele teljesen egyet, mert a bencés emlékeket olvasva felbukkan Henrik zebegényi apát emlékezete, aki 1342-ben a visegrádi Szent András egyházban tartott tartományi káptalanon a bencés apátok közül jelen volt, és a káptalani döntéseket aláírta. Nem is volt senki a bencés apátok közt, aki a visegrádi Szent Andráshoz közelebb lett volna mint ő, aki a Dunán átkelve monostorából egy óra alatt odaérhetett. Eme zebegényi monostor Hont megyében egy előre kiugró, sziklás, a Dunára támaszkodó és ezen oldalról csaknem megközelíthetetlen hegyen helyezkedett el. Mindmáig megőrizte az öreg hegy - melyet csupán a Duna választ el az Esztergom megyei Dömös birtoktól - a zebegényi nevet. Volt Dömösön az egyházi rendnek egy igen gazdag és ősrégi prépostsága,² amely oly igen a zebegényi monostor látkörébe esett, hogy ahányszor csak a szerzetesek igen magasan fekvő monostorukból a Duna irányába lepillantottak, először ezen prépostságra esett tekintetük. Azt, hogy a régi monostornak valaminő romjai megvannak-e még, semmilyen hitelt érdemlő tanúbizonyságból nem tudom megerősíteni, és nem találkoztam senkivel, aki a tiszteletreméltó régiség megtekintése és megvizsgálása végett a roppant nagy hegyet meg akarta volna mászni. A monostor romjai előtt Dömös birtokról nézve látszik a hegy Duna felé eső lejtőjén három barlang, úgynevezett remetelakok, amelyeket a bencések ősi szokása szerint azok a szerzetesek laktak, akiknek Szent Benedek regulájában megengedte, hogy miután a közösségben hosszas gyakorlat révén megtanultak harcolni a testtel, a világgal és az ördöggel, folytathassanak magányos, remetei életet. A bencés rendnek még több efféle emléke fordul elő a Monasteriologiai Hungaro-Benedictina-ban,³ ezeket a saját helyeiken jegyeztem fel.

¹Pannonhalma
²Társaskáptalan volt
³Magyar bencés monostorok történetének könyve"

Zebegény mint község a török uralom utáni időszakban alakult ki. A középkorban fejlődésnek indult település lakossága a török idők alatt majdnem teljesen elpusztult.

Zebegény és térsége 1685 táján szabadult meg a töröktől. Az 1700-as évek első felében a lakosság pótlására németeket, magyarokat és szlávokat telepítettek le. A németek 1735. táján Mainz vidékéről jöttek. A vegyes lakosságra utalnak a ma is meg lévő nevek: Forgách, Virágh, Kovács (magyar) Hirling, Himmer, Krebsz stb. (német) Adamek, Pohiba, Cservenák (szláv). A korabeli írások a 19. század elején Zebegényt német-magyar-szlovák településként említik.

A község első templomát - amely a Kálvária-domb sziklájába bevájt Szentélyből és eléje épített helyiségből állt - 1813-ban építették és 100 évvel később az új templom megépítésekor elbontották.

1828-ban a község lakóinak száma 554 fő, lakóházainak száma 92 db volt. Ekkor a foglalkozási ágak: földművelés, vendégfogadás, erdőgazdálkodás volt. Fő gazdaságai "szőlős hegyében, sok gyümölcsösében, tölgyerdőiben és vízimalmaiban" volt. A patakon működő vízimalmait a váci és esztergomi parasztok is igénybe vették.

1846-ban kezdik építeni a Budapest-Pozsony vasútvonalat, amelynek Vác-Párkánynána közötti szakaszát 1851-ben adják át a forgalomnak.

Ez Zebegényt is érinti. Ekkor épült meg a hétlyukú zebegényi vasúti völgyhíd, ami a maga kategóriájában Magyarországon a második legnagyobb híd. Zebegény vasútállomást kapott. Az állomás épülete a Monarchia stílusában épült. Eredeti formájával turisztikai látványosság. A vasútállomás akkor 4 vágányos volt teherrakodásra is alkalmas.

A község első temetője a jelenlegi vasútállomás környezetében volt, ahol a vasútépítés miatt meg kellett szüntetni. Ekkor került át jelenlegi helyére a Kálvária-domb déli oldala alá. Ma is itt van a község temetője. Fekvése, domborzati viszonyai és érdekes elrendezése miatt az ország egyik legszebb temetője. 1853-ban Fischer Borbála jóvoltából a Kálvária dombon megépült a barokk oromzattal ellátott homlokzati tornyos kisebb méretű, keletelt, klasszicista "kálvária kápolna". Feltehetően ebben az időben épült a kápolnához vezető út mellett kilenc kisebb méretű stációs ház; mindegyiken kis fülkében Jézus keresztútját ábrázoló kép. Ugyan csak a XIX. Század elején épült a kálvária É-nyugati lábánál a Nepomuki Szent János kápolna (uti kápolna) kisméretű oltárral, szobrokkal. Valószínűleg ekkor még meg voltak a kálvária domb tetején a rézkorból származó "földvár" maradványai. A Börzsönyi várak leírásaiban ezt a valamikori földvárat ma is jegyzik.

Zebegény első iskolájának keletkezési ideje nem ismert. Az1830-as években minden bizonnyal volt római katolikus iskolája az ősi sziklatemplom mellett, majd később a jelenlegi Bartóky utca 1. sz. ház helyén. Feljegyzés tanúskodik arról, hogy Dr. Robitsek Ferenc nagymarosi plébános kezdeményezésével 1895-ben felépült egy "pompás" iskola és tanítói lakás az akkori Ferenc József téren. Ez az iskola ma is áll és működik. Az iskolához a telket dr. Koperniczky Ferenc nagylövedi plébános ajándékozta a községnek. Ezekben az évtizedekben községi tanítók voltak:

• 1830-as években: Reisz N
• 1836-42-es években: Niegreisz N
• 1842-44-es években: Kovács N
• 1844-71-es években: Schenly Lénárt
• 1871-73-as években: Jankovics Ernő
• 1873-94-es években: Leiszmeiszter Antal
• 1894-1934 években: Szvoboda Vince

Az iskola akkori padjait Wallenfeld Mihály kőbánya tulajdonos ajándékozta. (Az iskolában még megtekinthető a régi pad egy példánya) Iskolaszék is működött, elnöke dr. Robitsek Ferenc volt.

1890-ben megszélesítik a hétlyukú vasúti völgyhidat, így már 2 pár vágányon közlekedhetnek a vonatok.

Zebegény egyik érdekes építészeti emléke a "Ferencz József Gyermektelep", amely az 1896-os Millenniumi kiállításon "dohányjövedéki" pavilon volt. Az ezredéves kiállítás fából épült pavilonjait lebontásuk után értékesítették, s többek között a "svájci renaissance" stílusban épült dohányipart, bemutató épületet a főváros vásárolta meg. Sajátos döntés; éppen e dohánypavilont választották arra, hogy Zebegényben felállítsák a főváros "miazmatikus levegője miatt beteges és testi fejlődésben elmaradt gyerekek" szünidei nyaralótelepéül. A döntés tartalmazta azt is, hogy háború esetén hadikórházként funkcionáljon. Hogy ez a szép tájba illő épület Zebegénybe kerüljön, jelentős szerepe volt Bartóky József akkori Földművelésügyi Államtitkárnak is, akiről később utcát neveztek el.

1896-ban honfoglalásunk ezredik évfordulóján emlékművet állítottak a vasútállomás alatti kis téren. Itt alakították ki a Millennium emlékparkot.

1899-ben majdnem megsemmisült a település. Óriási felhőszakadás volt, s ez a Bükkös árokban felhalmozódott, mivel korábban az árkot - szekérátjáró miatt - bánya-meddővel feltöltötték. A felgyülemlő víz átszakította, elsodorta a bánya-meddőt és a víz házakat elsodorva rázúdult a községre.

1906-1910. között Havas Boldogasszony tiszteletére épült a zebegényi plébánia templom, Kos Károly erdélyi politisztor (építész, író, néprajztudós) és Jánszky Béla tervei alapján szecessziós stílusban az erdélyi fatemplomok mintájára. Freskóit kőrösfői Krisch Aladár tervei alapján tanítványai készítették Leszkovszky György tanársegéd festőművész segítségével.

Az első világháborúnak zebegényi áldozatai - hősi halottai - is vannak. Nevük a temetőben lévő emléktáblán olvasható.

Az 1900-as évek elejétől egyre ismertebbé vált Zebegény. Főleg a fővárosi polgárok közül egyre többen fölfedezték. Ekkor épülnek az első nyaralóházak, villák. Páratlanul szép természeti adottságai és kiváló, gyógyító levegője ugyancsak eredeti falusi arculata pezsgő nyaralóéletet indukált. 1924-ben Szőnyi István festőművész - aki elnyerte a Szinyei társaság első ízben kiadott nagydíját - feleségül vette a zebegényi nyaraló tulajdonos, földművelésügyi államtitkár Bartóky József kisebbik lányát, Bartóky Melindát és nem sokkal később zebegénybe költöztek.

Ha 1251-től Zebegény történetében mérföldköveket állítanánk, akkor az egyik jelentős mérföldkövet 1910-26-ra kell állítani. Zebegény arculatának kialakulása és jövőképének meglapozása ide tehető.

Az új templom építése kapcsán megjelent Kos Károly és művésztársai, majd Szőnyi István és az általa létrejött művészkolónia jó értelemben megpecsételte Zebegény sorsát. A század első felében olyan romantikus, pezsgő, magas szellemi színvonalú nyaralóéletnek lehettek tanúi elődeink, ami meg nem ismételhető. Így írt Szőnyi:

"A táj és az ember összefüggő és elválaszthatatlan egységét láttam meg Zebegényben, olyan környezetben, mely nagyon megfelelt elgondolásaimnak. Az én képeim témája ez a két dolog a világon, amihez legerősebb szálakkal vagyok hozzáfűzve: Zebegény és a családom..."

Ennek az időszaknak és ezen személyiségeknek köszönhetően vonult be Zebegény neve a művészettörténelembe. Szőnyi István Zebegényi remeteségét a hosszú nyarakat itt eltöltő és alkotó művészek oldották föl, úgy mint Elekfy Jenő, Medveczky Jenő, Vass Elemér, Szobotka Imre, Berény Róbert, Aba Novák Vilmos, Bernáth Aurél. Ezekben az évtizedekben a helyi építkezés is stílusában átalakult. Sorra épülnek a polgári stílusú házak a szép környezetbe illő villák. A teljesség igénye nélkül ezek felsorolva:

Dőry, Maróty, Sípőcz, Szepessy, Bartóky, gr. Károlyi, Tömösváry, Salamon, Koperniczky, Fehér, Rostogni, Pusztai, Medveczky, Sínay, Makláry, Szauer, Szulavi, Szőke, Kende, Antal, Berkó, Fischer, Tits, Gyarmathy, Huber, Kertész, Doby, Battlay, Farkas, Lőherer, Molnár, Szvoboda, Kuchta, Káromi, Kosztolányi, Kiszely, Kanitz, Rottman, Obriszt, Bausch, Lersch, Kacsóh, Lehner, Niewelt, Szatmáry, Bányai, Kappel, Fodor, Zoltai és az Encián Sport Egyesületé.

Hogy mennyire gazdag volt világszínvonalú eseményekben az évszázad ezen első fele, ezen belül is a 30-s évek, tanúskodik a Virág Egylet Zebegény és a maga nemében páratlan Országzászló és Hősök Emléke. A község fürdőhely jellegét hirdető és jótékonyságáról híres gróf Károlyi Lászlóné a község állandó lakója volt.

1931-ben alakult a VEZ, elnöke gróf Károlyi Lászlóné, akit az Egyesületben Napraforgónak neveznek. AVEZ tagjait virágokról, fákról és cserjékről nevezik el. Kb. 300 gyermek és 50 felnőtt tagja, van. Belső életében teljes egyetértés van, nincs cím, rang és korkülönbség. Munkatársai önként vállalkoznak a nemes munkára, hogy Zebegény község gyermekeit játék, sport és szórakoztató munka közben neveljék vallásos, hazaszerető emberekké. Zebegény már ekkor kiemelkedik a magyar községek egyhangúságából.

Ugyancsak az 1930-as évek első felében Zebegény közössége elhatározta, hogy Országzászlót állít. Az Országzászló megtervezésével Maróti Géza nemzetközi hírű építészt, építőművészt, iparművészt bízták meg, aki zebegényi nyaralótulajdonos és őslakosnak vallja magát. Az Emlékmű megépítésére Országos közadakozást kezdeményezett a zebegényi Dalkör. A szervező Bizottság úgy döntött, hogy ne csak Országzászló, hanem a hősi halottaknak az első világháborúban elhunyt, Zebegényből származó katonáknak is állítsanak emléket. Így egy összetett szimbolikájú, nagyobb léptékű monumentum megtervezése volt a feladat.

Egy nyolcszögletű fallal körülvett pódiumon négy kőoszlop veszi körül az országzászló rúdját. Eredeti tervek szerint a négy kőoszlop tetején 1-1 hatalmas kettős kereszt került volna. A kettős keresztek sajnos nem készültek el.

1944-ben községünket is elérte a II. világháború közvetlen hatása. December 8-án három monitor horgonyzott le a Duna Zebegényi szakaszán. 11. napon át szüntelenül tüzeltek a Törökmező irányába, feltehetően a szovjet csapatokra. 19-én délután megszűnt az ágyúzás és eltávoztak a hajók: Délután 4- és 5 óra között a Törökmező felől a Malom-patak két oldalán 300 szovjet katona nyomult be a községbe. A harcokban 7 szovjet katona esett el, akiket ideiglenesen az iskola előtt majd véglegesen a temetőbe helyezték örök nyugalomba. Két magyar katona is áldozatul esett, Ők is a temetőben nyugszanak. 1945. január 4-e szomorú dátum a község történelmében. Ez volt a megtorlás kezdete.

Mint német ajkú településről 112 férfit és nőt írtak össze és hurcoltak el kényszermunkára Ukrajnába. Harmincan soha nem tértek vissza, ismeretlen helyen nyugszanak. Akik a keserves megpróbáltatásokat túlélték, betegen, legyengülve két és fél év után tértek haza. Az utolsó hazatérők 1947. július 28-án szálltak le a vonatról. A település lakói 60 év után is szomorúan emlékeznek eme gyászos eseményre. A megpróbáltatások két és fél évéről Krebsz György naplójegyzetei alapján Willem Vera szerkesztésében egy könyv is megjelent. A temetőben elhelyezett emléktábla tanúskodik a II. világháború áldozatairól. Talán nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy ezzel lezárult a község életében egy olyan 200 éves korszak, ami a település tökéletes kialakítása jegyében telt el, és kezdődik egy új korszak, amely a múltat meg akarja semmisíteni és egy természetellenes utat, akar kijelölni.

1945. április-májusban 4 pártot alapítottak, Szociáldemokrata, Független kisgazda, Magyar Kommunista és Nemzeti Parasztpártot. 1948-ban az ismert módon megszűnt a több pártrendszer és lett egy párt, a Magyar Dolgozók pártja. Ekkor alakult az ifjúsági szervezet, amelyet először MADISZ-nak aztán SZIT-nek majd DISZ-nek neveztek. Létrejött a helyi Nemzeti Bizottság, a közrend, a közellátás és termelés megindítása céljából. Leegyszerűsítve akkor kezdődött el a beszolgáltatási kényszer, a "padlástakarítás". Földosztás Zebegényben nem volt. 1949-ben megalakították a Függetlenségi Népfrontot. Kezdeti időszakban a helyi közigazgatási tisztségviselői még bíró, törvénybíró és közgyám voltak. Mint mindenhol, itt is a hatalom legfőbb helyi képviselője a pártitkár volt.

1950-ben alakult meg a tanácsrendszer. Az első tanácselnök Gyatyel Károly volt, majd lemondása után 3 hónapig Krébesz Károly. 1952-től Kemenczik Antal, 1954-től Himmer Lőrincz. 1958-tól Krebsz István, 1967-től Gábor Pál, és 1968-tól Prétyi Józsefné egészen a rendszerváltozásig, 1989-ig. Tanácstitkárok voltak ebben az időszakban: Dévényi Ferenc, Brégyik László, Takács Teréz, Dunai György, Martin Jenő, Gábor Pál, Mundi József és Flaskay Kálmán.

Ebben az időben a községfejlesztés fő célkitűzése járdaépítés, csapadékvíz elvezetés, hidak építése, utak kövezése és parkok építése volt. Fontos feladat volt a község egészséges ivóvízzel történő ellátása. A község közterületein lévő 8 db ásott kút mindegyike fertőzött volt. Egyedül a ma is bővizű Erzsébet forrás vize volt kifogástalan. 1957-ben elkezdték az Erzsébet forrásra alapított törpe vízmű építését. A csőhálózat hosszát évről évre növelve 1969-ben 7 km hosszú volt (Ma, 2006-ban 21 km).

1958-ban a község területe 17 kat. Holddal növekedett, mert ekkor csatolták Újvölgyet Zebegényhez. 1964-ben a rossz állapotban lévő Országzászlót és Hőseink Emlékművét rendbe hozták és az Országzászló köré kilátót építettek. Az 1960-as évek elején a mezőgazdaság, mint megélhetési forrás teljesen elsorvadt. 1961-ben formálisan létrehoztak egy termelőszövetkezetet, mellyel 1962-ben hozzácsatolták a szobi Tsz-hez.

A községben egy kisméretű ipari létesítményt hoztak létre 1961-ben. Ez a Mészkőásvány őrlő üzem. Az 1941 évi 881 lakoshoz képest az 1960-as évek elején 1341 lakosa volt a településnek. Az 1960-as évek elején épült ki a Naphegyi településrész. 1962-ben a "Maróti villa" átalakításával létrehoztak egy szülőotthont, 15 ággyal, ahol évente több mint 300 kisgyermek született.

A háború után államosított villákból üdülőket alakítottak ki, összesen 8 db-ot, ahol 2 hetenként 535-en üdültek. 1948-49-ben megkezdődött a 8 tantermes általános iskola kiépítése, ami 1955-56-ban fejeződött be. A háború előtt (1894-1948-ig) 2 tanteremben 2 tanító oktatott összesen 90-140 tanulót, kettéosztva I.-II. és III.-IV.-V.-VI. osztályra. A Zebegényi általános iskolában már 1959-ben megkezdődött a szervezett zeneoktatás. Szőnyi István halála után 1967-ben lakóházából, Emlékmúzeumot hoztak létre, majd 1968-ban a "Tömösváry" villa átalakításával klubkönyvtárat hoztak létre. A klubkönyvtár kialakítás elhatározásakor derült ki, hogy ez a ház nem lett államosítva. 1966-ban az akkori járási tanács pótállamosítást rendelt el erre az épületre. 1919-ben a Tanácsköztársaság bukásáig ez az épület a Járási Forradalmi Törvényszék és a helyi direktórium székháza volt.

Az 1970-es évek végén már jelentős volt a szilárd burkolatú utak aránya. Az infrastruktúra fejlesztése, az Iskola folyamatos formálása, az Emlékmúzeum, a Szabadiskola, a Klubkönyvtár létrehozása nagy lökést adott a kulturális élet beindításához. Lelkes munkatársak a művészeti élet szereplőinek bevonásával ápolták és fejlesztették ezt a folyamatot.

Az 1980-as években egyre erőteljesebben foglalkoztak a Bős-Nagymaros vízlépcső megépítésével. Ennek előkészítő munkálatai évekre megpecsételték a település sorsát. Sok fejlesztést azért nem lehetett megvalósítani, mert a beruházók azt ígérték, hogy az építkezés keretein belül fogják elvégezni. Az előkészületek során sok magántulajdonú ingatlant kisajátítottak, a Duna-part egyik legszebb részét tönkretették. Miután a beruházás nem valósult meg, az ígért helyi fejlesztések is elmaradtak.

Az 1980-as évekre tehető a volt mezőgazdasági területek parcellázása és egy kiterjedt üdülőövezet létrehozása. Ezzel az 1900-as évek első felének hangulatos családias nyaralóélete átalakult a hétvégi házas életmódra. Meggyőződésem, hogy a klasszikus falusi nyaralóélet ezzel elveszítette igazi értékét. Közvetlen szemtanúi lehettünk annak, hogy a Vízlépcsőépítés milyen módon volt részese annak a folyamatnak, ami elvezetett az előző 40-45 év politikai és gazdasági rendszerének megváltoztatásához.

A Demokratikus szabad választások révén itt is megszerveződött az Önkormányzati rendszer. Az új képviselő-testületek legfontosabb célja az volt, hogy a település fejlesztése révén komfortosabbá tegyék az itt élő emberek életét, megőrizzék a község rangját a képzőművészetek terén, javítsák az oktatás és egészségügyi ellátás feltételeit, az új feltételeken belül szervezzék meg a település működésének pénzügyi alapjait.

A köztársaság első 15 évében jelentősen sikerült ledolgozni a vízlépcsőépítés okozta elmaradásokat. Az alább felsorolt fejlesztések történtek ebben az időszakban:

• szennyvízcsatorna és szennyvíztisztító építés,
• új Könyvtár, orvosi rendelő és csecsemőgondozó építés
• vezetékes telefonhálózat kiépítése,
• 4 iskolai tanterem építése
• Hétlyukú vasúti völgyhíd szélesítése
• 12-es főközlekedési út átépítése új nyomvonalon
• kerékpárút építés
• Millenniumi emlékpark átépítése
• Országzászló és Hősök Emlékműve felújítása
• Földgázhálózat kiépítése
• Régi szemétlerakó rekultiválása
• Kábeltelevíziós hálózat kiépítése
• Tornaszoba kialakítása Óvodában
• Utak felújítása,
• Hidak felújítása,
• Közvilágítás korszerűsítése
• Főtér környezetében a villamos légvezetékek megszüntetése
• Szolgáltatóház homlokzat átformálása
• Erzsébet-forrás környezetének rendezése
• Ivóvíz hálózati szakaszok rekonstrukciója
• Veszélyes helyeken támfalak építése,
• Magasfeszültségű, villamoshálózatok rekonstrukciója,
• Vasútállomás peron kialakítása, megemelése,
• Ravatalozó átépítése

2005-ben elkezdődött egy többfunkciós faluház építése, ami tornateremként, rendezvényteremként fogja szolgálni az Iskola és a helyi közösségek érdekeit. A kiszolgáló létesítményekkel együtt több mint 500 m2 kerül beépítésre.

Reméljük, hogy az elmúlt évtized során örvendetesen megalakult civil szervezetek is hasznát fogják venni.